Mióta leérettségiztem, elballagtam, és az egyetemet is elvégeztem, néha eszembe jutnak az ezekkel kapcsolatos emlékek. Hogy vajon mit csináltam volna másképpen? Nem tartom az egyetemről senkivel a kapcsolatot és a középiskolából is csak 4-en maradtunk meg a társaságban. Pedig több, mint 30 fős volt az osztályunk és egyébként a múltkori öt éves osztálytalálkozón kiderült, hogy mennyi jó fej ember lett az osztályban – néhány embernek jót tett ez a pár év.
De ezek mellett az is eszembe jutott múltkor, hogy vajon a tanulmányaimat másképp csinálnám-e, ha most újból el kéne kezdenem előröl az egészet. Nem tudom, hogy most vajon másképp viselkednék-e, gondolok itt arra, hogy több időt szentelnék-e a tanulásra, arra, hogy jobb jegyeket szerezzek és hasonlók. Mivel már ez, mármint a tanulás nem az életem része – olyan oldalról, hogy nem járok suliba -, így azt biztosra tudom mondani, hogy nehezen szoknék vissza az iskolapadhoz. Ráadásul kevés olyan tárgyat tudnék mondani, ami érdekelt is. Ez leginkább az idegen nyelv volt és a marketing. A többi egyáltalán nem kötött le. Azt sem értem pontosan, hogy vajon az, hogy irodalom órán folyamatosan verseket kellett megtanulnunk, annak mi értelme lehetett. Nem hiszem, hogy az én memóriám attól fejlődött volna, hogy hetente tanultam meg új verseket.
Ráadásul arra is emlékszem, hogy sokszor olyan verseket akartak belénk kényszeríteni, amiről azt sem tudtuk mi az és nem értettük, hogy miről szól. Órán pedig nem igazán beszéltük meg. Pedig úgy gondolom, hamarabb megjegyeztem volna, egy hat versszakos verset, ha tudom is, hogy miről szól.
Ráadásul szerintem ez is egy olyan óra volt, ami nálunk nagyon, de nagyon unalmassá vált. Olyasmit tanultunk,a ami senkit sem érdekelt, és teljesen felesleges is volt. Sok osztálytársamnak még tizedikben is gondot okozott, hogy egy hosszabb szöveget vagy könyvet normálisan értelmezni tudjon. Mert annyira arra voltunk ráfeszülve, hogy oldalas verseket kellett kívülről megtanulni, illetve hogy hogyan kell őket hangsúlyozni, meg hát a szokásos ‘mire gondolt a költő’ kérdésre próbáltuk megtalálni a választ órákon át. Persze semmi nem volt jó, amit mondtuk, csak az elfogadható, ami a könyvben áll. Pedig mindig azt mondták, hogy az irodalom órán fontos, hogy saját véleményt alkothass.
Aztán ahogy ezen múltkor elgondolkoztam, arra a döntésre jutottam, hogy semmi pénzért nem kezdeném újra. De ha ezzel a fejjel repítene valaki vissza a múltba, akkor biztosra tudom állítani, hogy nem tanulnék végig még éveket.