Olyan „kiváltságos” helyzetben voltunk tavaly a férjemmel, hogy a fiunk érettségizett. Ez önmagában nem nagy dolog, mondhatná bárki, de akinek vagy gyermeke és most fog érettségizni, vagy már le is érettségizett, az tudja, milyen stresszes időszak ez az egész családnak. Nem csak a fiunkat viselte meg, hanem minket is, hiszen azt akartuk, hogy jól érettségizzen a gyerek, olyan egyetemre vegyék fel, amilyenre menni akar és megtaláltja a számítását később az életben, olyan területen tanuljon, ami érdekli, és így tovább…
Az első stresszforrás a szak és az egyetem kiválasztása volt. A fiunk erősen mérnök beállítottságú, érdeklik a gépek, autók, járművek, megy neki a matek és a fizika, az irodalmat viszont gyűlöli. A férjem is ilyen, így meg tudtam érteni, mit érez a fiam. Végül a járműmérnök képzésre esett a választása, ennek a felvételi követelményeinek néztünk utána tüzetesen.
Közeledett az érettségi és a fiam szorongása egyre csak nőtt. Nem általában az érettségi miatt izgult, hanem kifejezetten az irodalom érettségi gondolata borította ki. Soha nem ment neki a verselemzés, nem is szerette az ilyen szubjektív dolgokat és el sem tudta képzelni, hogy fog ebből leérettségizni. Ráadásul egyik nap nagyon sápadtan kelt fel, délután szinte érintetlenül hozta haza az ebédjét és borzalmas fogfájásra panaszkodott. Adtam neki egy fájdalomcsillapítót és felhívtam a fogorvost, hogy mikor tudunk vizsgálatra menni. Sajnos csak két nappal később tudott fogadni minket. Az a két nap gyötrelmes volt, a gyerek alig evett, nagyon rosszul aludt, az iskolában nem tudott figyelni… Igazi megkönnyebbülés volt, amikor végre bejutottunk a fogorvoshoz. Kiderült, hogy semmi rendkívüli nem történt, csak begyulladt az egyik bölcsességfoga. A bölcsességfog gyulladás nem olyan ritka dolog, megesik az ilyesmi, nyugtatott minket a doktornő. Ki kell húzni a gyulladt fogat – annál is inkább, mert nem nagyon tud hova kibújni, az évekig tartó keserves fogszabályozás eredményét pedig nem lenne okos dolog elcsúfítani.
Már csak ez kellett, gondoltam, nyakunkon az érettségi, erre még ez is. Az volt az egyetlen pozitívum, hogy hamar kaptunk időpontot a foghúzásra, így nem az érettségi előtt közvetlenül néztünk vele szembe. Mit szépítsem a dolgot, borzalmas volt, hogy amíg a gyerek érzéstelenítve bent ült a fogorvosi székben, én majd megőrülve járkáltam a folyosón. Maga a foghúzás nem volt olyan drámai, de utána a lábadozás rendesen megviselte mindegyikünk idegeit. Ki is maradt miatta a fiunk az iskolából, de szerencsére egy kedves osztálytársa minden nap elhozta neki az anyagot. Csak szívószállal tudott enni, így mindent pürésítettem neki, de pár nap után már nagyon elege volt a pépekből. Az mondjuk igaz, hogy amíg otthon feküdt, elolvasta az irodalom érettségire kötelező könyvek egy részét és az írók, költők életrajzát is tanulgatta. Láttam rajta, hogy tart az irodalom érettségitől, ezért igyekeztem megnyugtatni, hogy mi is simán leérettségiztünk belőle, neki is menni fog, erre megjelent a férjem, hogy ő azért aggódna egy kicsit, mert pont most húzták ki a gyerek bölcsességfogát. Én csak a szememet forgattam, de a fiunk elnevette magát.
Szerencsésen hamar begyógyult a bölcsességfog hűlt helye, így már semmi sem tartotta vissza a fiunkat, hogy teljes erőbedobással az érettségire és továbbtanulásra koncentráljon. Elérkezett az írásbeli érettségi, ami minden tárgyból egészen jól sikerült neki. Bizony, még irodalomból is – pont egy olyan verset kellett elemezniük, amit olvasott már korábban. Megnyugodva és bizakodva vártuk a szóbeli érettségiket; annál is inkább, mert a fog helye teljesen begyógyult és semmilyen fájdalommal nem járt már az evés sem. A szóbeli érettségi után fellélegeztünk, gyönyörűen teljesített minden tárgyból a fiunk. Nagyon büszkék voltunk rá, amikor nyáron értesítették, hogy felvették az egyetemre.